Hidas Bálint 2025.02.03.
Az első lépés a járókerék szkennelése volt, későbbiekben a szkennelés során felvett pontok adtak alapot a parametrikus CAD modell létrehozásához.
A szkennelés a már bemutatott Einscan SP V2 típusú asztali szkennerrel lett elvégezve. Az alkatrész színe fekete, így az nem ver vissza elegendő mennyiségű fényt a szkenner számára, ezért a szkennelés nem volt megvalósítható a felületre felvitt segédanyag nélkül. Számos erre a célra kifejlesztett anyag elérhető a piacon. Ebből a nagy kínálatból az AESUB-blue elnevezésű spray formában kapható segédanyag lett kiválasztva. A termék nagy előnye, hogy használatával egy vékony homogén fehér réteg vihető fel a szkennelendő tárgy felületére.
Az anyag a felhordást követően pár órán belül elpárolog a felületről, így utólagos tisztításra nincs szükség. Felhordás előtt a felületről minden szennyeződés el lett távolítva, ezzel biztosítva a valós tárgyat minél jobban reprezentáló szkennelt állomány létrehozását.Az előkészítést a szkenner kalibrálása követte, mely a gyári leírás alapján lett elvégezve. Ezt követően megkezdődött a járókerék szkennelése. Az alkatrész geometriájából adódóan két eltérő pozícióban lett elvégezve a digitalizálás. Első esetben a járókerék állítva lett elhelyezve a forgóasztalon, míg a második lépésben az oldalára lett forgatva. Mindkettő esetben biztosítva volt az alkatrész stabil pozíciója. A forgóasztal 36 db lépésben fordult körbe a szkennelési fázisok során.
1. Kép: Forgóasztalonelhelyezett alkatrész
A szkennelés eredményeképpen közel 20 millió pont került rögzítésre, ezek közel 39 millió elemet határoztak meg. A ponthalmaz megtisztítása során minden feleslegesnek tekinthető pont el lett távolítva a szkenner szoftvere segítségével. A háló a megtisztítást követően 2 486 173 db háromszögből épült fel. A létrehozott hálón a szakadások nem lettek befoltozva, ennek elsődleges oka, hogy az alkatrész forgásszimmetrikus, valamint egy tükör szimmetriasíkkal is rendelkezik, ezért visszamodellezés során elegendő a háló egy kisebb szakadás mentes szegmensét felhasználni. Továbbá a szakadások javítása az utómunkára szánt időt is nagyban megnövelte volna.
Az egység elhelyezkedése a gépjárműben
2. Kép: A ventillátor kerék hálómodelje
A szkennelés utolsó lépése a méretek ellenőrzése volt. Az alkatrész kettő, viszonylagosan jól mérhető mérettel rendelkezik. Ez a két méret a lapátok csúcsai közötti távolság, ami egyben a járókerék teljes magasságát is meghatározza, valamint az alkatrész alapjának tekinthető középső tárcsa átmérője. Ezek a méretek a szkennelt hálómodellen és a fizikai alkatrészen is le lettek mérve, majd össze lettek hasonlítva.
3. Kép: A ventillátor kerékről lemért méretek
1. Táblázat: Méretek összehasonlítása
Az 1. táblázatban látható, hogy a szkennelt állomány, valamint a valós alkatrész közötti eltérés mértéke több nagyságrenddel kisebb, mint az alkatrész kiterjedése, így a szkennelést követően létrehozott hálómodell alkalmas a további munkálatokra. Az állomány STL fájl formátumban lett exportálva a szkenner szoftveréből.
