Ezt követte a forgástengely definiálása, mely esetén a járókerék forgástengelyét egyértelműen meghatározó tengely külső palástjára lett hengeres elem illesztve. Ennek a hengeres elemnek a középtengelye megegyezik a járókerék forgástengelyével. Az előírt kényszerek értelmében a létrehozott tengely az alapsík normálisa. Ahhoz, hogy a modell minden szabadságfoka le legyen kötve, egy a már létrehozott referenciákból származtatott sík létrehozására volt szükséges, mely merőleges az alapsíkra és egybeeső a középtengellyel.
 
A létrehozott geometriai referenciák segítségével a háló könnyedén eltolható volt a modelltér origójába. Kényszerként lett előírva a forgástengely és a z tengely egytengelyűsége, az xy sík, valamint az alapsík egybeesése. Végezetül szintén egybeesőként lett definiálva az yz sík és a származtatott sík. Ezzel a három kényszerrel a hálómodell összes szabadságfoka lekötésre került, pozíciója egyértelműen meg lett határozva a térben.
Az origóba illesztett hálómodell, valamint a felvett geometriai referenciák a 2. ábrán figyelhetők meg.
‍
Az alkatrész kialakítását, valamint a funkcióját figyelembevéve feltételezhető, hogy az alkatrész forgásszimmetrikus, továbbá, hogy van szimmetriasíkja. Ezen két állítás értelmében a lapátok geometriája és kiosztása, mindkettő lapátsor esetén, megegyezőnek feltételezhető. Ebből adódóan a visszamodellezéshez elegendő volt a háló egy bizonyos szegmensének felhasználása. A további hálóelemek el lettek tüntetve, csak az ellenőrzési fázisokban lettek megjelenítve. Ennek a lépésnek előnye, a megjelenítéshez szükséges kisebb grafikus hardver igény, valamint az átláthatóbb modelltér. Elsőként az alaptárcsa lett létrehozva. A körbeforgatott profil a kiemelt hálószegmens elmetszésével létrehozott ponthalmaz alapján lett megrajzolva. A méretek egy része a fizikai alkatrészről lett lemérve, míg a többi a hálómodellen alapszik. A megrajzolt profil a z tengely körül lett körbeforgatva, ezzel létrehozva az alaptárcsát.

A lapátok elkészítése során az utolsó lépés az ellenőrzés volt, mely magába foglalta a felület folytonosságának vizsgálatát, valamint az illeszkedés minőségét egyaránt. A zebracsíkos megjelenítés alkalmazásával megállapítható volt, hogy a lapátok külső és belső felületén felület folytonossági hiba nem jelentkezik. Az eltérésvizsgálat eredményei alapján pedig a kialakított geometria elfogadható.

Az alkatrészen a CAD szoftverben elhelyezésre került a központi furat, mellyel párhuzamosan meg lett tervezve a tengely. Az eredeti járókeréken két oldalról egy-egy persely volt elhelyezve az alkatrészen, az egytengelyűségi problémák elkerülése érdekében ez a két persely egy darab tengellyel lett kiváltva. A tengely esetében fontos követelmény a levegő nedvességtartalmával szembeni korrózióállóság. E szempont figyelembevételével, valamint az anyag kedvező árát is szem előtt tartva, a CuZn39Pb3, azaz a 18 mm átmérőjű sárgaréz kör rúd került kiválasztásra. A tengely és a járókerék furatába ragasztással került rögzítésre. A furatban, valamint a tengelyen barázdák lettek elhelyezve, melyekkel növelhető a ragasztott kötés szilárdsága.

A járókerék robbantott ábrája, valamint a tengely elhelyezkedése a 7. ábrán látható. Már a tervezés során egyértelmű volt, hogy ez a technológia a modell orientációjától függetlenül alkalmatlan erre az alkalmazásra megfelelő furatot nyomtatni. A modellben a furat anyagráhagyással lett elkészítve, így a nyomtatást követően a furat méretre lett esztergálva. Ezt követően a modellen el lett végezve egy végeselem szimuláció, mely alapján a modell módosítására nem volt szükség.